(Az  alábbi szöveg Ébli Gábor Hogyan alapítsunk múzeumot? Tanulmányok a művészet nemzetközi intézményrendszeréről c. könyvének 11. fejezete. Az EEC oldalon található többi, más nyelvű, Magyarországról szóló szöveg nem ennek fordítása, azokat a szerző kimondottan külföldiek számára írta, és azok csak e helyütt olvashatóak. - Knoll Galéria)

Az 1988–2008 közötti két évtized a műgyűjtés látványos, egyúttal sok feszültségtől kísért kibontakozásának időszaka Magyarországon. A folyamat nem is tekinthető lezártnak. Bár a 2008 közepétől idehaza is elismerten jelen lévő gazdasági válság jócskán megtörte, mégsem szakította meg teljesen a műgyűjtés felfutását. A válság elmúltával várhatóan a közelmúlt túlzott várakozásainál szerényebb, de a jelennél optimistább, reális középszinten folytatódik majd a kollekciók bővülése. Történeti léptékben a rendszerváltástól datált műgyűjtői aktivitás hosszú távú, a két évtizednél tartósabb folyamat maradhat, amelyben a válság a kiigazítás átmeneti periódusaként könyvelhető el.

Az 1988-as kezdődátum is árnyalható. A nyolcvanas években már évről évre megfigyelhető a magyar művészet nemzetközi integrációjának erősödése, a hazai intézményrendszer függetlenedése az ideológiai elvárásoktól, a nem állami kezdeményezések megjelenése, s ennek részeként a gyűjtők fokozódó szerepvállalása. A kulturális rendszerváltás megelőzte a politikait. A műgyűjtés markánssá válása ezért inkább három, mintsem szigorúan véve két évtizedes lépéssor eredménye.